Ha él a szöveg, hat rád, magával ragad. Ha világot teremt, mint Göncz Árpád a Gyűrűk Urában. Ha újra akarod olvasni, alá akarod húzni, meg akarod jegyezni egy-egy mesterien frappáns mondatát, mint Pék Zoltán Holdpalota (Paul Auster) fordításából, például. Vagy, ha olyan bravúros, hogy még az eredetit is túlszárnyalja, mint Karinthy Mici Mackója.
